TartalomTartalom Elsődleges jog: az EU-szerződésekMinden uniós intézkedés a szerződéseken alapul. Ezek az uniós tagállamok közötti, kötelező erejű megállapodások – különösen a Római Szerződés és a Maastrichti Szerződés – meghatározzák az Európai Unió célkitűzéseit, az uniós intézményekre vonatkozó szabályokat, a döntéshozatal módját, valamint az EU és a tagállamai közötti kapcsolatot.A szerződések az uniós jog kiindulópontjaként szolgálnak, ezért elsődleges joganyagként hivatkozunk rájuk. Az EU csak azokon a szakpolitikai területeken hozhat jogszabályokat, amelyeken a tagországok az uniós szerződésekben felhatalmazták őt arra. Ez az úgynevezett hatáskör-átruházás elve.Az uniós országok tárgyalások eredményeképpen állapodnak meg a szerződésekről, amelyeket azután a tagállamoknak – parlamenti szavazás, vagy adott esetben népszavazás útján – meg kell erősíteniük. Az uniós szerződéseket a tagországok időről időre módosították abból a célból, hogy újabb országok csatlakozhassanak az EU-hoz, illetve hogy megreformálják az Unió intézményeit és új szakpolitikai területeket helyezzenek közös uniós hatáskörbe.Az uniós szerződésekAz uniós szerződések felülvizsgálataAz EU tevékenységi területeiMásodlagos jog: a jogszabályokA szerződésekben lefektetett elveken és célkitűzéseken alapuló jogszabályok összessége alkotja az EU másodlagos joganyagát. Ezek a jogszabályok lehetnek jogalkotási, illetve nem jogalkotási aktusok.Jogalkotási aktusnak nevezzük azokat az uniós jogszabályokat, amelyek az EU-szerződésekben leírt (rendes vagy különleges) jogalkotási eljárás keretében születnek.Jelenleg ötféle jogalkotási aktus létezik: rendelet, irányelv, határozat, ajánlás és vélemény. RendeletekA rendeletek teljes egészükben kötelező erejű jogszabályok. A hatálybalépésüket követően az összes EU-országban közvetlenül és egységesen alkalmazandók, nincs szükség a nemzeti jogba való átültetésükre. Bővebben a rendeletekrőlIrányelvekAz irányelvek előírják, milyen célokat kell elérniük az uniós országoknak, de a megvalósítás módját, eszközeit a tagállamokra bízzák. Miután a jogalkotók elfogadták az irányelvet, a tagországoknak meg kell hozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek beépítik (más szóval: átültetik) az irányelvet a nemzeti jogrendbe. A tagállami hatóságoknak tájékoztatniuk kell az Európai Bizottságot ezekről az átültető jogi intézkedésekről.A tagországoknak az irányelvet az abban meghatározott határidőn (rendszerint két éven) belül kell átültetniük a nemzeti jogba. Ha valamelyik uniós ország nem ülteti át az irányelvet, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat ellene.Bővebben az irányelvekrőlHatározatokA határozatok teljes egészükben kötelező erejűek. Az a határozat, amelyben külön szerepel, hogy kik a címzettjei, kizárólag a címzettekre nézve kötelező.Bővebben a határozatokrólAjánlásokAz ajánlások nem kötelező erejűek. Az uniós intézmények az ajánlások révén ismertethetik álláspontjukat, és intézkedési javaslatot fogalmazhatnak meg anélkül, hogy ezáltal bármilyen jogi kötelezettséget rónának a címzettekre.Bővebben az ajánlásokrólVéleményekA vélemények nem kötelező erejűek. Az uniós intézmények vélemény kibocsátásával állást foglalhatnak egy bizonyos témában anélkül, hogy ezzel bármilyen jogi kötelezettséget rónának azokra, akikről a vélemény szól.Bővebben a véleményekről A szerződésekben lefektetett elveken és célkitűzéseken alapuló jogszabályok összessége alkotja az EU másodlagos joganyagát. Ezek a jogszabályok lehetnek jogalkotási, illetve nem jogalkotási aktusok.A nem jogalkotási aktusok olyan jogszabályok, amelyeket nem rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében, hanem egyedi szabályok alapján fogadnak el. Ahhoz, hogy egy nem jogalkotási aktust el lehessen fogadni, léteznie kell olyan jogalkotási aktusnak, amely felhatalmazást ad az elfogadására.A nem jogalkotási aktusoknak két típusa van: a végrehajtási jogi aktus és a felhatalmazáson alapuló jogi aktus.Bővebben a végrehajtási és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról
